Tízfilléres alapon

Budapest, Röppentyű utca 55.

Földszintes sorházak álltak itt egymásnak tapasztva, ajtói az udvarra nyíltak egy kivételével, amelyiké szinte az utcára. Dróthálós kerítés ölelte félkörbe a parányi kövezett udvart, ahonnét egy lépcsőn fellépve lehetett bejutni az egyterű lakásba. Hárman éltek itt: két leánytestvér és az egyikük fia. Egyik nyáron tízfilléres alapon hárman hatvanhatoztunk a szabad ég alatt. Jól mentek a lapok a számomra: a végén marékkal vághattam zsebre az aprót.

Ugyanitt, de évekkel később. A lakók közül senkit nem érdekelte különösebben az egyik lakótárs eltűnése. A lakás ajtaja nem nyílt ki, hát nem nyílt ki. Jött a villanyórás havonta egyszer, az ominózus ajtó elé érve a hasára ütött egyet és az aktuális rublikába beírt egy lottószámot. Évtizednél is tovább mentek így a dolgok. Hogy-hogy nem, egyszer csak fizikai erővel kinyitották azt a bizonyos ajtót. Odabent égett a villany, a bérlő csontvázára az ágyban találtak rá.